Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszonyFeminin fejlődésregény – e két szóval lehetne leginkább megközelíteni a New Yorkban élő írónő könyvének műfaját. Egy gyökértelen pesti egyetemista lány spirituális fejlődését követhetjük benne nyomon, amint a valódi szerelmet keresve visszatalál a gyökereihez, és végül választ ad a zsidó öntudat dilemmájára is.

Semmiképp sem nevezhető önéletírásnak A zsidó menyasszony, de az kétségtelen, hogy saját életéből, tapasztalataiból is sokat merített a világpolgár Margit Patrícia Eszter. Ő maga is budapesti útkereső zsidóként kezdte, ő maga is megismerkedett a kabbalával, a zsidó misztikával. Élt Hollandiában, Franciaországban, az Egyesült Államokban, a Columbia Egyetemen szerzett diplomát, majd a Népszabadság izraeli tudósítója lett. Izraelen belül élt Jeruzsálemben, Cfáton, két évig tanulta a Tórát egy jeshivában, azaz zsidó vallási iskolában. Izraeli évei alatt rengeteg levelet írt haza barátainak, ebből a levelezésből született meg az ötlet, hogy regényt is írhatna a témából, amellyel azután öt év alatt készült el. A szerző jelenleg is Amerikában él és ortodox zsidóként egy liberális zsidó közösségben dolgozik a zsidóság és a keleti filozófiák összehangolásán.

A regény először 2009-ben jelent meg, ez már a második, nyelvileg frissített kiadása. Sajnos azonban ennek a kiadásnak is csetlő-botló a nyelvezete: igaz, az írónő nem is nyelvi bravúrokat ígért az előszóban, hanem azzal kecsegteti az olvasót, hogy most majd kiderül, miért jó zsidónak lenni. Hát lássuk!

A történet a 90-es években kezdődik Budapesten – nem tudni, hogy az évtized elején, közepén vagy végén, de az időparadoxon tárgykörére később még visszatérek. Dallos Saci holokauszt-túlélők harmadik generációs leszármazottja, mindkét szülője értelmiségi zsidó, akárcsak a baráti körében is kivétel nélkül mindenki. De a vallás a köreikben igazából nem téma: néha van némi zsidulás a Dohány utcai zsiniben, de elsősorban a bulik, a drogok, a fejfájós reggelek és az ilyen-olyan kapcsolatok jelentik a társaság kovászát. Saci egy polgárpukkasztó alternatív zenekar vokálosa, melyben legjobb barátnője, Flóra az énekes. A színpadon mindketten ellenállhatatlan szexistennővé változnak, akik megvadítanak minden hímet, csakhogy Sacit az újonnan fölszedett pasija, az életidegen, mizantróp és aszociális Belga rádöbbenti, hogy mennyire üres is az élete. Ekkor kezdődik Saci depressziós korszaka, mely válságot tovább mélyíti a szülők válása, míg végül öngyilkossági kísérletig fajul a helyzet. Ezután Saci fordít egyet élete kormánykerekén: rájön, hogy az a fontos, ami neki jó és ezen keresztül elkezdi önmagát keresni jógában, utazásban, szexben, vallásban. Innentől előtérbe kerül a női lélek és érvényesül a női narratíva, hiszen A zsidó menyasszony egy vállaltan női regény: nőtől, nőről, s talán elsősorban nőknek…

A főhős spirituális fejlődését három részen, s így három párkapcsolaton keresztül követhetjük. A párkapcsolatokban a fiúk szefirákat testesítenek meg, amely szefirák pedig a kozmikus világösszefüggéssel állnak kapcsolatban, legalábbis ha jól olvasom a kabbalát. Vagyis itt a misztikus tapasztalat nyelve valójában a szerelem nyelve; A zsidó menyasszony így nemcsak fejlődésregény, nemcsak utaztató regény, hanem romantikus regény is, e három séma különös elegye. A három stáción, a három önmegvalósítási szinten keresztül érik Saci „csitribeszédű” lányból komoly nővé, s nemcsak az ő beszéde lesz egyre komolyabb, de a neve is megváltozik, s lesz Saciból előbb Sári, aztán Sára. Végül Singer Sáraként találja meg az igazi szerelmét, Ábrahámot… Ahogy telik az idő, a főhős egyre kevésbé érzi magát jól Budapesten, egyre inkább vonzza Izrael, ezért végül úgy dönt, hogy alijázik, vagyis a diaszpórából Erec Izraelbe költözik.

Érdekesek a regény izraeli részei is: sok különlegességet tudhatunk meg az országról, lakosságáról, arról a furcsa nemzetközi populációról, melyben a világ minden tájáról érkezett zsidók hoznak valamit a puttonyukban otthonról, s ez az új egész egy új egységben nyer új értelmet. Saci pedig megmenekül: hiába sajátítja el a Tórát, hiába lesz kóser, a szigorú szabályrendszeren belül is meg tud maradni autonóm lénynek, s így találja meg végül a boldogságot. Az is kiderül, hogy mennyi mindenben rokon a zsidó vallás a misztikus keleti filozófiákkal, hogy lehetnek ortodox zsidók is hippik, és hogy a flow, a jóga, a reiki, a Tóra és a szúfizmus végső soron ötvözhetők, azzal a fenntartással persze, hogy a Tóra önmagában tartalmazza a teljes igazságot, de más kultúrákból is elsajátíthatóak részigazságok.

A zsidó menyasszony igen jó könyv lehetne, ha nem tobzódnának benne az értelmetlen és értelmezhetetlen részletek: nem tudtam mit kezdeni Saci és az anyja kapcsolatával, ami az idillikus és a horrorisztikus között váltakozik átmenet nélkül. Ugyanilyen irreális Belga figurája, illetve Belga és Saci kapcsolata, valamint ahogy Belga embergyűlölő és társaságkerülő zongoristából sikeres bróker és partiarc lesz. Értelmezhetetlen Saci édesapjának válás utáni köddé válása, és itt van Saci egzisztenciájának kérdése is: egyetemre jár, de saját kocsija és lakása van, miközben a szülei nem tartják el (pláne a válás után nem), de akkor mégis miből él? Hiszen nem él rosszul sem itthon, sem Izraelben, és a 631 oldalas regényben egy bekezdésnyi alkalmi munkáról sincs szó. Az ilyen bosszantó hibák, melyeken a szerző nyeglén átlendül, engem visszarángatnak a kabbala misztikus csodái, meg a Goldberg-variációk számmisztikájának emelkedett tanulmányozásából a rideg valóságba.

És végül az idő kérdése! A regény szeptemberben kezdődik, amikor Saci összejön Belgával. Karácsonykor Saci szülei még együtt ünneplik a Karácsonyt és a Hanukát, majd elválnak, a fater eltűnik, és még mindig hatalmas hó van, amikor hír jön róla, hogy Svédországba költözött, ott kapott egyetemi katedrát, újra nősült és már gyermeke is van! És így tovább: lineárisan a regény teljes ideje nincs két év, mégis a főhős környezetében az emberek sok évet öregszenek. Értem, hogy A zsidó menyasszony nem lineáris időszerkezettel dolgozik, hanem a zsidó hagyomány koncentrikus időfelfogásával, amelyben az adott helyzetek addig ismétlődnek újra és újra, míg a hős meg nem oldja őket, és csak akkor léphet újabb szintre; de a két felfogás összebékítésére nem történik kísérlet, az így leírt történet pedig egy értelmetlen zagyvasággá silányul.

A zsidó menyasszony sokkal jobb könyvnek ígéri magát, mint amilyen valójában: a spirituális útkeresés újszerű története, new age-es irodalmi alkotás, kabbalista művekre építve, szerelmi vezérfonallal. Csakhogy a pozitív összképet összerondítja az értelmetlen szituációk és értelmetlen karakterek halmozása, valamint a feloldhatatlan időparadoxon. Ettől függetlenül minden útkeresőnek szeretettel ajánlom a könyvet, különösen a nőknek.

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony
Libri Kiadó, 2016.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.