Jonathan Franzen: A huszonhetedik város

Jonathan Franzen: A huszonhetedik városFranzen első regénye eredetileg 1988-ban jelent meg, és egy fiktív St. Louis, szintén fiktív történetét meséli el. Amerikai nagyregény ez is, akárcsak Franzen többi regénye, s már megvan benne, vagy legalábbis csírája mindannak, amiért az írót később rajongani fogják: pergő események, állandó feszültség és szépirodalomhoz képest meglepő izgalmak.

Az Európa Könyvkiadó 2012-ben kezdte el kiadni az író életművét fordított sorrendben a 2010-es Szabadságtól elkezdve, a 2001-es Javításokon és a ’92-es Erős rengésen át az első műig, A huszonhetedik városig. A kiadások egységesen szép, igényes, kvázi sorozatba illeszkedő külalakkal, ráadásul egy hangon beszélve jelentek meg magyarul Bart István fordító jóvoltából, aki mesterien alkotta újra magyar nyelven Franzen írásait.

Franzen nem csak különcségével és furcsa szokásaival lóg ki az amerikai és a nemzetközi írótársadalomból (például radikálisan elveti az internet használatát, egyesek szerint a legnagyobb kultúrsznob, akit valaha a hátán hordott a föld), hanem azzal is, hogy egy látszólag száz évvel ezelőtt, még a 20. század elején kimúlt műfajt, az amerikai nagyregényt szeretné életre kelteni. Regényeiben egy-egy család történetén keresztül általánosabb társadalmi problémákra kérdez rá, miközben az olvasót gondolkodásra, véleményalkotásra készteti, ráadásul az írásai letehetetlenül izgalmasak is. Prózájának lényege, hogy szembefordul a posztmodern irodalom-felfogással, ahol a nyelv, amin az író megszólal, fontosabb, mint a történet, amit elmesél. Itt a történet a lényeg, sőt még inkább az, ami a történetből következik, hogy azok az alakok, akik Franzen regényeit benépesítik, mi magunk vagyunk, és látjuk, hogy ez a jól felépített világ végül hogyan befolyásol bennünket.

A Missouri államban található St. Louis fénykorában, a 20. század elején az Egyesült Államok negyedik legnagyobb városa volt, de 1984-re jóformán haldoklik. Egyre fogy a népesség, jelentős az elvándorlás (már csak a 27. legnagyobb város az Államokban), a belvárosi negyedek egymás után romlanak le, nő a bűnözés, csökkennek a bevételek. Ekkor kerül hivatalába az új rendőrfőnök, S. Dzsammu, egy karizmatikus fiatal nő az indiai Bombayből. Dzsammu elhatározza, hogy rendet tesz, ezt azonban nem a helyi szokásoknak megfelelően akarja elérni, hanem saját, nem egészen legális módszereit Indiából importálja.

Sőt, mint kiderül, legfőbb ambíciója nem csak az, hogy jó rendőrfőnök legyen, hanem hogy a város legbefolyásosabb embere is egyben. A város vezető személyiségei hamarosan egy mindent elborító és átszövő politikai összeesküvésbe keverednek bele, melynek mélyén pénzügyi machinációk és telekspekulációk húzódnak meg. Dzsammu gyorsan ujja köré csavarja a helyi potentátokat, azonban vannak olyanok is, akik nem nézik jó szemmel a ténykedését. Ennek az oldalnak a feje Martin Probst, St. Louis legfoglalkoztatottabb építési vállalkozója, a Városfejlesztési Zrt. Elnöke. Martin boldog családban él, gazdag és megvesztegethetetlen, Dzsammu arra jut, hogy csak egyetlen módon törheti meg, ha szétveri a családját, ha minden, ami eddig a hátországot, a biztos támpontot jelentette számára, darabokra hullik.

Innentől kerül a fókuszba a Probst család: a családfő Martin, a feltűnően szép felesége, a 43 éves Barbara, s közös lányuk, Luisa, aki épp végzős a gimnáziumban. De az, hogy a Probst család a központ, nem jelenti azt, hogy ne volna rajtuk kívül is rengeteg szereplő a regényben: eleinte nehéz is követni a történt fonalát, a lényeget, ami számtalan mozaikdarabkából áll össze. Rengeteg esemény borzolja a hangulatot: váratlanul, szinte a semmiből megjelenik egy indián terrorszervezet, amely aztán épp ilyen váratlanul el is tűnik, közben népszavazásra készülődnek a városban és a környező településeken: a kérdés, egyesüljön-e St. Louis város és St. Louis megye. Dzsammu rendőrfőnök az igenért kampányol, míg a nem tábor arca Martin Probst…

Szövevényes és letehetetlenül izgalmas politikai thriller, kiforrott munka, mely nagyon sok mindent bemutat az emberi lélek működéséből, de arra is rávilágít, hogy milyen üres és sebezhető az amerikai demokrácia. Olvasmányos és felejthetetlen könyv, de pesszimista végkicsengéssel bír, amelyben a semmiért bukik el a férfi főhős. A könyv végére annyira felpörögnek az események, hogy szinte űzik, hajtják tovább az olvasót, miközben a feszültség szinte elviselhetetlenné fokozódik. Az olvasó nem tud kívül maradni, úgy szorít az általa elképzelt végkifejletért, mintha az élete múlna rajta. Én is elképzeltem a könyv nekem tetsző végét… de nem az lett, amiért csalódott voltam. De természetesen nem lehet kritizálni egy ilyen zseniális könyvet, amiért nem úgy végződött, ahogy én szerettem volna – csupán olyan, mint maga az élet…

Jonathan Franzen: A huszonhetedik város
Európa könyvkiadó, 2016.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.