Ez a legjobban lecsupaszított krimi, amit életemben olvastam, szinte nem is irodalmi mű, mint inkább jegyzőkönyv, egy tökéletesen átlagos nyomozás leírása.
A történet az 1930-as években, egy svájci faluban játszódik – ez egy 1939-es mű, tehát a szerző szempontjából a jelen, ahol három intézmény működik, egy fogadó, egy kertésziskola és egy szegényeknek fenntartott foglalkoztató. A fogadóval szemben van még egy temető, ahol egy síron fekve egy halottat találnak – általában ez egy izgalmas esemény, egy krimitől viszont nem mondanám forradalminak.
Az őrmester nyomozni kezd, felderíti az áldozat életkörülményeit, majd a szóba jöhető gyanúsítottakat, akik a fogadóból, a kertésziskolából és a szegényházból kerülnek elő… Beszél ezzel, beszél azzal, történik még egy gyilkosság, megismerünk mindenféle embert, végül minden kiderül.
Az a baj a könyvvel, hogy a nyomozás leírásához az égvilágon semmit nem tesz hozzá. Nincs benne akció, nincs izgalom, a karakterek unalmasak, náluk csak a környezet unalmasabb, és a könyv humort is csak nyomokban tartalmaz. Néha a jelenetek is kuszák, például többször is meg akarják támadni az őrmestert, de nem derül ki, hogy miért, ahogy az sem derül ki, a támadók miért gondolták meg magukat.
Nehéz tehát célközönséget találni a könyvnek, esetleg a hardcore krimirajongók találhatnak érdekes vonásokat benne. Aki nyugat-európai szerzőtől, falusi környezetben játszódó krimit szeretne olvasni, annak sokkal inkább Polt felügyelő kalandjait ajánlom a figyelmébe!
Friedrich Glauser: A kínai
Napkút Kiadó, 2012.
1 comment for “Friedrich Glauser: A kínai”