A szlovák szerző nálunk úgyszólván ismeretlen, holott hazájában mint prózaíró is nevet szerzett már regényeivel, elbeszéléseivel és novelláival. Mégsem az írás az elsődleges hivatása: ő ugyanis művészettörténész, esztéta, aki évekig a Selmecbányai Bányamúzeum munkatársa volt és az UNESCO kulturális örökségként bejegyzett gyűjtemények megőrzésével és bemutatásával foglalkozott. Vagyis ez a regény sem csupán szépirodalmi örömökkel, hanem hely- és tudománytörténeti nyalánkságokkal is kecsegtet.
Mielőtt azonban belemennénk a kisregény erősségeinek és gyengeségeinek elemzésébe, tekintsünk a történet mögé! A cselekmény Selmecbányán játszódik a XVIII. század első felében. A bányaváros ebben a században élte virágkorát: a világon először itt használtak puskaport a bányászatban, itt alapította Mária Terézia a világ első bányászati akadémiáját (amely 1919-ben Sopronba, majd 1949-ben Miskolcra költözött), ráadásul 1782-ben közel negyvenezer lakosával a korabeli Magyarország harmadik legnagyobb városa volt Pozsony és Debrecen után (összevetésképpen: ma mindössze tízezer lakosa van a patinás világörökségi helyszínnek). A regény Bél Mátyás Notitia Hungariae novae historico-geographica (Bécs 1735-1749) című ötkötetes, legendás munkájának keletkezésébe is betekint, amely a szintén hírneves Mikoviny Sámuel térképeit tartalmazza. Mikoviny valóságos polihisztor volt: matematikus, mérnök, földmérő, tanár, aki nem mellesleg a magyar térképészet atyja is: számtalan német és latin nyelvű tanulmányt publikált a bányászat, a kohászat és a kartográfia területén, jelentős vízrendezői munkássága, de bányamérnökként és tanárként kifejtett tevékenysége is igen fontos. Ennek a Mikoviny Sámuelnek a felesége Anna Regina, vagyis itt kezdődik a regény…
Előzetesen azt gondolhatnánk, hogy a főhősnő önmagát tudatosan építő, afféle self-made woman, aki a bányavárosnak ebben a feltűnően férfias világában elsőként a nők között, mint úttörő, egyfajta vezető erővé válhat, a társasági élet motorja lehet. Egy még mindig fiatal asszony áll előttünk, akire minden tekintetben fénylő, nagyszerű jövő várhat. A valóság ezzel szemben sajnos merőben más: a regény kezdetének ideje Anna Regina életének abszolút csúcspontja, amikor a legnagyobb gondja az, hogy a szalonba tervezett borvörös, papagájokkal díszített japán selyemtapéta vajon megfelelően reprezentálja-e családjának emelkedését és jelenlegi státuszát. Vagyis volt már ennél rosszabb sorsa, de lesz is még sokkal rosszabb. Mintegy hullámhegy tetejéről tekinthetünk körös-körül a hullámvölgyekre. Megismerkedünk a főhősnő gyerek- és fiatalkorával a puritán apa és a szerelemben jóval szerencsésebb és talpraesettebb nővére szorongatásában. Azután az első, mindössze fél évig tartó, férje váratlan halálával végződő házasságának krónikájával. Majd jön a második házasság, a gyors emelkedés, férje hírneve, a Selmecre költözés, jönnek a gyerekek sorban (majd sajnos mennek is), aztán a magány, a depresszió a munkamániás, sokat utazó, néhány havonta egyszer otthon előforduló férj oldalán.
De Rút Lichnerová könyve nem írható le azért ilyen egyszerűen, néhány mondatban, hiszen a főhősnő mellett felbukkannak más állandó vagy epizódszereplők is, akiknek szintén belepillanthatunk a sorsába. Ilyen alkalmakkor akár huzamosabb ideig sem szerepel Anna Regina, számtalan férfi és nő, öreg és fiatal sorsa fonódik össze a történetben, mintegy tovább szőve, alakítva azt, és téve ezáltal egyre követhetetlenebbé. Az az érzésünk támad, hogy az írónő olyan hatalmas mennyiségű kulturális háttéranyagot, annyi autonóm sorsot próbál belemasszírozni egyazon történetbe, hogy az lényegében szétfeszíti a kisregény szűkös kereteit és ezáltal az egyes részek egyre gyorsuló ütemben távolodnak egymástól, mígnem az egész darabjaira hullik szét. Ugyanis azzal is szembe kell néznünk, hogy Anna Regina személye nem megfelelő kovász, elégtelen ahhoz, hogy a totálisan széthúzó elemeket valamilyen módon egyben tartsa. Ez pedig szerzői hiba, mégpedig nem is kicsi.
A történet fősodra nagyjából időrendben halad, persze a tetőponton indul, de a kezdetektől odáig és onnantól a végéig ez az időrend érvényesül. Természetesen itt sincs minden leírva, hanem csak történet-szilánkokat, mozaikokat találunk egymástól kisebb-nagyobb távolságra. A cselekmény már ezért is viszonylag nehezen követhető, és ez a másik tényező, ami a regény befogadását tovább nehezíti, hogy a párbeszédek csonkák, kevesek és gyakran belesimulnak a narráció hátterébe. A főtörténet idővonalára vannak fölfűzve a különböző melléktörténetek, amelyek gyakran érdekesebbek is annál. Számtalan história jelenik meg Selmecbánya feneketlen helytörténetéből, olyan érdekes, színes adalékok, amelyek igazán élővé tudják tenni ezt a regényt. A történész Lichnerová valódi területe valószínűleg ez, itt van igazán otthon, ezt csinálja tényleg autentikusan, s ezt a könyvet is ezek az elemek teszik igazán eredetivé. Ha ezek nem volnának, ennek a regénynek sem volna se eleje, se hossza; se teteje, se alja; se füle, se farka…
Viszont az is kétségtelen, hogy a történeti háttér: Bél Mátyás, Mikoviny Sámuel és Selmecbánya valós tere, azután Anna Regina élete gyerekkortól az időskorig, az eszes szolgáló Amaryša és a simulékony, helyezkedő, elvtelen opportunista Tolkoš, a szadista Kristóf, a Mikoviny család gyerekei külön-külön és egyben is láttatva, némi misztikus maszlag, sok öröm, sok tragédia: mindez borzalmasan sok egy sovány, mindössze 152 oldalas könyvecske esetén. Vagyis, bár nem kedveljük a közhelyeket, most mégis kénytelenek vagyunk ide leírni, hogy a kevés néha több.
Ha pozitívumokat és a negatívumokat végül mérlegre tennénk, azért inkább a pozitív irányba mozdulna el ez a mérleg. Összességében üdítő és érdekes olvasmány az Anna Regina, amelyet úgy lehetne a legjobban jellemezni, hogy olyan, mintha mi is a hősnő ablakából tekintenénk le a városra, látnánk az utcákat, belátnánk más házak ablakán is. Megismerkedünk Selmecbánya fénykorával, miközben olyan érzésünk van, mintha mi magunk is ennek a gyönyörű városnak történelmi utcáit, tereit, hegyeit, völgyeit járnánk, ahol minden egyes utcakőnek saját története van.
Rút Lichnerová: Anna Regina
Európa Könyvkiadó, 2012.