Remekírók Retró – ezzel a jópofa címmel indított sorozatot a Napkút Kiadó, amelyben klasszikus szerzők kevésbé ismert műveit adják ki, némelyiket először magyarul. Így jelent meg a Száguldó Riporter egyik korai kötete is, amely a szerző későbbi életművétől, az oknyomó riportoktól tökéletesen eltér, egy olyan fiatalembert mutat be, aki a nőket kizárólag prostituáltként ismeri.
A könyvnek kitűnő fülszövege van, amely nagyon pontosan visszaadja a könyv tartalmát (érdemes végigolvasni): a fiatalember környezetében a lányok csak prostituáltként tudnak megélni, amit ő először viszolyogva fogad, majd erősnek akar mutatkozni és futtatja őket, végül valódi szerelemre lobban egyikük iránt – a könyv a fiatalember lelkivilágáról és a prostituáltak életéről szól. A szerző a témát szépirodalmi szinten tárgyalja, igényes megfogalmazásban, amit a szintén igényes fordítás is jól visszaad. Bár a történet egy adott korban és történelmi helyzetben játszódik (a század eleji Csehországban), a prostitúció témája kortalan, a lányok élete nem sokat változott az idővel – bár az itt szereplők még viszonylag kevésbé kiszolgáltatottak vagy megalázottak, mint máshol és máskor élő társaik.
Nem gondolom, hogy a kötet bármi különöset hozzáad általában a prostitúció témájához, esetleg a stricik lelkivilágát egy kicsit jobban megismerhetjük belőle, a szerző későbbi művei szempontjából pedig teljesen irrelevánsnak tűnik. Ettől függetlenül érdekes, tanulságos történet, bár a lezárása váratlanul pont ellenkező előjelű, mint ahogy az olvasó várná.
Egon Erwin Kisch: A leánycsősz
Napkút Kiadó, 2012.