Horvát János: Kubai retró

Horvát János: Kubai retróSajátos nézőpontból íródott ez a kötet Kubáról: egy nagykövet csak módjával bírálhatja a fogadó országot, nyilvánosan lehetőleg egyáltalán nem, és ehhez Horvát János is tartotta magát, évekkel a hazatérés után is. A kubai éveiről szóló könyv így meglepően derűs és vidám lett, amelyet áthat a gyönyörű ország és a kedves emberek iránti szeretet.

Egyetemistaként 1966-ban, nagykövetként pedig 2006-tól dolgozott a szerző Kubában, közben is járt ott tévériporterként, van tehát mit mesélnie. Tud is mesélni, a kötet nagyszerű történetekből áll, amelyek bemutatják Kuba elmúlt évtizedeit és a jelenét egyaránt. De kezdjük azzal, ami nem tetszett: a könyvet áthatja a politika, de a szerző a legkevésbé sem kritikus a kubai szocializmussal szemben. Nyilvánvaló, a könyvben is körbeírt diplomáciai okai lehetnek ennek, viszont az olvasót a könyv egyáltalán nem segíti az ország jobb megértésében. A boldog, szocialista idők összes áldását élvezi az ország, a vezetőt mindenki szereti és tiszteli, várja a lassan bevezetett reformokat és a jobb időket. Halvány utalások vannak csak bizonyos feszültségekre a szegénységgel és a szabadság hiányával kapcsolatban. Talán valóban szerencsésebb, ha nem egy volt nagykövet kezdi el megfejteni ezeket – olvasóként mindenesetre az ilyen jellegű elvárásainkat félre kell tenni ezzel a könyvvel kapcsolatban.

Ami viszont szép és jó az országban, azt hiánytalanul megtudhatjuk a kötetből, ami Horvát János nagykövetté válásával kezdődik. Az akkreditációja története érdekes és szórakoztató a kísérő tűzoltóparancsnokkal, az italra meghívandó motoros kísérőkkel, a kötelező fogadásokkal – nehéz a nagykövetek élete… De aztán visszaugrunk az időben és Kuba történelmének rövid összefoglalása következik. Ez a rész is olvasmányosan van megírva, de ettől még nem lesz túl izgalmas, inkább csak az oldalak számát növeli. Az izgalmas rész akkor kezdődik, amikor a szerző végre a saját élményeire is rátér: Horvát János a hatvanas években egyetemistaként élt Kubában – erről, bár írt már egy könyvet, most is sokat elmesél. A csempészésről, a kubai egyetemista életről, a balatoni interjúról Fidel Castroval, kitűnő sztorik, sőt az akkor írt könyvében elkövetett tévedéseket is kijavítgatja.

Aztán nagy nehezen rátér arra, amiről a könyv eredendően szólna, a nagyköveti éveire. Ezek a személyes részek egészen kitűnőek, szép, érdekes és szórakoztató történetek sorakoznak egymás után. Nagyszerű a sziget bemutatása, földrajzi szempontból is: pontosan érzékelhető az USA közelsége, az állandó nyár és az állandóan termő gyümölcsök, a szigeten bejárható (berepülhető) távolságok, a nyaralónegyed, Havanna. Nagyon érdekes a hatvanas évekkel való állandó összevetés: a vonatos közlekedés negyven év alatt sem sokat fejlődött, az épületeket sem újították fel azóta, és a lyuk, amiben Horvát 1966-ban kificamította a bokáját, még 2006-ban is megvolt a járdán… Szép és emberi történeteket ír a kubai emberekről: a nagymamához autóstoppal eljutó családról, a villanyszerelőről, aki ékszerként Dávid-csillagot viselt, csak mert tetszett neki, és csodálkozott, amikor kirúgták az iraki nagykövetségről… Látjuk a szegénységet, a munkanélküliséget, a buherált autókat, a cserekereskedelmet, az állandó hiányt, a lassú és ellenőrzött internetet és a kontrasztot a vezetők palotáival és az átlagemberek házai között.

A könyv végén a nagyköveti teendőkbe is betekintést kapunk – bár diplomáciai vendége pont nem sok volt – Medgyessy Péter miniszterelnök 2002-es kubai szilveszterezése után egyetlen politikai vezető sem mert Kubában nyaralni… Elmeséli viszont a többi magyar vonatkozású történetét: a Kubába vetődött papról, aki rengeteget tett a helyi szegényekért, és a volt újpesti körzeti orvost, aki ma éttermet vezet Havannában. Szőrmentén, de véleményezi a kubai politikai változásokat is – nehéz eltalálni, mi fog történni és csak remélni lehet a békés átmenetet a Castro utáni évekbe. A könyv egésze ilyen óvatos, ugyanakkor derűs és szeretetteljes a kubai emberek iránt – mély mondanivalót tehát ne várjunk tőle, de szórakozásnak, ismerkedésnek kitűnő!

Horvát János: Kubai retró
Geopen Kiadó, 2013.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .