Az eredeti kiadás után huszonhat évvel jelent meg először magyarul is Philip Kerr „Berlin Noir” trilógiájának bevezető része.
Az eredeti cím (March Violets – Márciusi ibolyák) a náci pártba Hitler hatalomra kerülése után belépő új, törtető tagokra utal. A történet ugyanis 1936-ban játszódik a Berlini Olimpia előtt, amikor a náci Németország megpróbálta a szebbik oldalát mutatni a külföldnek – persze csak a kulisszák előtt. Mert mögötte sötét játszmák zajlanak…
Egy kiégett házban két holtestet találnak. Az áldozatokat még a tűz kitörése előtt megölték. A férfi náci tisztségviselő, míg a felesége az egyik leggazdagabb acélmágnás lánya. A házban volt egy páncélszekrény, amit előtte kinyitottak, eltűnt egy nyakék és talán valami más is. A tehetős após megbízza a kiégett, a rendőrségtől politikai okok miatt távozó magándetektívet a gyilkos kilétének kiderítésével, de közben nem szeretné nagydobra verni, hogy eltűnt egy igen értékes családi ékszer is, ami nem volt biztosítva.
Az eset egyszerű rablógyilkosságnak tűnik, de a nyomozás során egyre több politikai szál keveredik a történetbe. A nyomozás kulcsa az áldozatok kapcsolata a náci rendszer képviselőivel, a felsőbb vezetéssel összefonódó oligarchákkal, illetve a vezért vakhittel követő pártkatonákkal. A nyomozás során jó néhány náci felső vezető felbukkan, például Göring, Himmler, Heydrich, akiknek érdekében áll a nyomozás befolyásolása. Ám érdekes módon egyik sem akadályozza a nyomozást, hanem segítséget nyújt a detektívnek, hogy megtalálja, amit keres. Persze nem jószívűségből segítenek, és nem is csak az ország jóléte miatt – a politika legfelsőbb köreiben soha nincs akkora egység, mint ahogy láttatni szeretnék… Ráadásul a szereplők közül sokan egyáltalán nem rokonszenveznek a nácikkal, és ezt virágnyelven a tudomására is hozzák. Közben mindenki retteg, hogy mit hoz a holnap – a szerző hitelesen írja le a hétköznapokat egy diktatúrában.
A nyomozó magányos (ahogy az megszokott a noir műfajú regényekben), de a Harmadik Birodalom elképesztő változásai sem tudták kiölni belőle az iróniát és a fekete humort. A kötet Kondor Vilmos: Budapest Noir sorozatához hasonló hangulatú, de más a főhősök stílusa: Gordon Zsigmond régi vágású, udvarias és lovagias, Bernhard Günther ellenben, ahogy azt egy volt bűnügyi nyomozótól elvárjuk, egy csöppet sem visszafogott, minden hájjal megkent, érdesebb stílusú magánnyomozó.
A szerző stílusa lendületes, a könyvben sehol sincs üresjárat, a történet pedig elképesztően csavaros, és meglepő a befejezés is. Remélem, hogy a trilógia következő részére már nem kell újabb 26 évet várni!
Philip Kerr: Berlin Noir – Halálos március
Jaffa Kiadó, 2015.