Erős kezdés egy antológiától, ha már az előszó is irodalmi értékű: George R. R. Martin foglalja össze, amit a zsiványokról gondol. Mindig ők a kedvencei a könyvekben, mert bár sokat hibáznak, sokszor hősiesek és nagyon kalandos sorsúak – a kötetben szereplő huszonegy novella mindegyike róluk szól.
A történetek a legkülönbözőbb helyeken és időszakokban játszódnak: a többség valamilyen fantázia-világban, de van itt háborús történet, nyomozás, thriller, sőt még zombis novella is. A színvonaluk változó, némelyik egészen kitűnő, ezek kedvet csinálnak a szerző többi írásához is (bár nem mindegyiküknek jelent meg könyve magyarul). Mások viszont, köztük George R. R. Martin is csalódást okoztak. Az alábbiakban néhány mondatban értékelem a novellákat, majd zárójelben adok egy szubjektív pontszámot 1-5 között:
Joe Abercrombie: Nehéz idők – szórakoztató zsivány-felvonulás egy kikötőben, klassz bemelegítés a témába, és miután az olvasó rájött a poénra, a végső csavart is könnyű kitalálni (4).
Gillian Flynn: Mivel foglalkozol? – a novella hézagmentesen illene bármelyik Stephen King-kötetbe. Nagyon erős már a felütése is: a koldus kislány kézimunkás prostituálttá, majd jósnővé válik. A szerző stílusa kitűnő, ahogy fokozza a rettegést az olvasóban a főszereplőért és a kuncsaftjaiért, és a végén a számtalan fordulat is jó (5).
Matthew Hughes: A hét áldás fogadója – mese egy erdőben, vademberekkel és egy furcsa istennel, nem rossz, de semmi extra (3).
Joe R. Lansdale: Meghajlott ág – a kötetből ez a gengszter-történet volt a legnagyobb felfedezésem, mert egyrészt izgalmas, másrészt röhögőgörcsöt kaptam, amikor a két magánnyomozó egy tehetségkutatón indult… Hap és Leonard állandó főszereplői a szerző könyveinek, akik ezúttal Hap eltűnt mostohalánya után nyomoznak. A főhősök útját hullák és súlyos sérültek szegélyezik, a nyomok pedig egy színházba vezetnek, ahol épp tehetségkutató verseny zajlik. Hap és Leonard tehát indulnak mint énekesek, és készülődés közben a többi versenyzővel csevegnek – itt kezdődik a vicces rész. A többiek műsorát is megtekintik, itt folytatódik, majd óriási lövöldözés alakul ki az épület mindkét szintjén, és végül persze a lány is előkerül… (5).
Michael Swanwick: Igyunk a nőkre! – két csaló egy csábító nőt alkalmaz a csalás elkövetésének megkönnyítésére. Amíg mindenki a nőt akarja megszerezni, ők átverik a városka vezetőit – még ha közben zombivá kell is változniuk egy időre… (4).
David W. Ball: Származástörténet – az egyetlen háborús történet a könyvben. Műkincskereskedők kavarnak egy festménnyel a második világháború alatt – jó sztori, a a műfaj rajongóinak tetszeni fog (4).
Carrie Vaughn: Azok a dübörgő húszas évek – az első a kötetben, ami nem tetszett: egy elvarázsolt bárban félig állat, félig ember teremtmények mulatnak és szerencsejátékoznak a húszas évek Amerikájában. Felbukkan egy szövetségi ügynök, verekedés is lesz, de a főszereplő végig a barátnője miatt aggódik – fárasztó, semmi értelme és a hangulata se nagy szám (1).
Scott Lynch: Egy év és egy nap Teradániában – sablonos fantasy történet arról, hogy a jó útra tért bűnöző lányt a helyi politikusok varázslók rákényszerítik egy utolsó balhéra. Egy éven és egy napon keresztül próbálkozhat egy utca ellopásával – de hogy lehetne ellopni egy utcát?! Végül a főhős és a barátai kitalálják, de a megoldás nem túl nagy poén (2).
Bradley Denton: Hamis hangok – egy amerikai kisvárosban a tanulók ellopják az iskolai zenekar frissen vásárolt, drága tubáit. Az orgazdák azonban átverik őket, sokkal kevesebbet fizetnek a vártnál, sőt, a bokrok között bujkáló helyettesítő tanár még azt a pénzt is ellopja tőlük… Klassz történet, jól megírva, kár, hogy a szerzőnek még nem jelent meg könyve magyarul (4).
Cherie Priest: Bányarém – Amerika egy vidéki városában a környezetvédők bezáratnak egy bányát, amivel a helyiek megélhetése is elvész. Ezután egy rejtélyes tavi szörny megöl két fiatal környezetvédő egyetemistát – a megoldás azonban sajnos nélkülöz bármiféle mondanivalót (2).
Daniel Abraham: Milyen a szerelem? – két zsivány összefog, az egyik az életét, a másik a szerelmét próbálja megmenteni. Nagyon érdekes világban élnek: egy tengerparti, törvényen kívüli városban, ahol kötélhidakon lehet közlekedni, soha nincs csend és persze az emberélet is olcsó (4).
Paul Cornell: Egy jobb halál – összekeverednek a párhuzamos világok, és egy katonatiszt összetalálkozik a fiatalabb önmagával. Kártyacsatáznak, majd az egyik párhuzamos világban fegyveres harcot is vívnak. A szerző mondanivalója valószínűleg az, hogy ne akarjunk túl sokat elvenni egyszerre, de a történet nehezen érthető és gyér (1).
Steven Saylor: Káprázat Türoszban – a novella a szerző A hét csoda című regényének egy fejezete is lehetne: Gordianus és Antipatrosz két világcsoda között meglátogatják Antipatrosz szülőfaluját. Az öreg egy fogadóban megvásárol néhány varázskönyvet, amelyekről gyerekkora óta álmodott. Sőt, az egyik receptet ki is tudják próbálni, és egy időre mindketten láthatatlanná válnak… Gordianus elsőként egy meztelen nőt tekint meg láthatatlanul, majd a hölgyet éjszaka ismét meglátogatja, de persze mindvégig csalásra gyanakszik… A Gordianus-regénysorozat színvonalához képest nem nagy szám, de az antológia egészét tekintve átlagon felüli történet (4).
Garth Nix: Elefántcsont rakomány – három betörő a tetthelyen összetalálkozik, majd összefognak, hogy az elefántcsont figurákat megszerezzék. Van itt is varázslat, furcsa állatok, megelevenedő istenség, majd egy süllyedő hajó – átlagos történet (3).
Walter Jon Williams: Tequilagyémántok – a szerzőnek magyarul eddig csak a Galaktika folyóiratban jelentek meg írásai. Érdemes lehet utánanézni, mert ez a történet volt az antológia második nagy meglepetése. Mexikóban filmforgatás zajlik, amiről a főszereplő filmsztár mesél. Az egyik technikus egy 3D-s nyomtató segítségével (tehát a mában járunk) pillanatok alatt jó bort érlel a rossz borból, és mint kiderül, ez a technológia kábítószer készítésére is használható… Aztán megölik az egyik színésznőt, nyomozás kezdődik, de a főszereplő gyorsan a kezébe veszi a dolgokat… Nagyon jó a szerző stílusa, érdekes és a fordulatos a történet, az egyik legjobb volt a könyvből (5).
Phyllis Eisenstien: A semmibe tartó karaván – a szerzőről még a saját Wikipedia oldala is azt közli elsőként, hogy George R. R. Martin barátja, és ő beszélte rá, hogy írjon sárkányokat is a Trónok harcába… Pedig a novellája a saját jogán is elfér a kötetben: Alaric, a trubadúr egy olyan csapathoz áll be énekesnek, akik a sivatagon keresztül vándorolnak, kereskednek és próbálják kordában tartani a vezető elmebeteg fiát. A történet varázsát az adja, hogy bár csak negyven oldalas, tökéletesen átérezhető a sivatagon keresztüli vándorlás, a végtelen homoktenger, a forróság és az éjszakai hideg hangulata (4).
Lisa Tuttle: A halott feleségek furcsa esete – ő is Martin barátja, és az ő sztorija is erős: egy fiatal lány meghalt, de a húga élve látja viszont a temetőben. Ezért a húg megbíz egy magánnyomozó-párost, hogy kerítsék elő a nővérét, és mindezt a XIX. századi Londonban. Nagyon jó kis fordulatok következnek, baljós temető, félelmetes ellenfél, szimpatikus nyomozók, ez is a legjobbak közé tartozott (5).
Neil Gaiman: Hogyan szerezte vissza a kabátját a márki – ez viszont kifejezetten rossz volt. A főszereplő a kabátját próbálja visszaszerezni, valaki a halálát kívánja, harcolnia és cseleznie kell a föld alatti Londonban, de ha bármi gond adódik, a bátyja előugrik a semmiből és megmenti… Gaiman rajongótábora talán értékeli majd a szerző fantáziájának burjánzását, nekem nem tetszett (1).
Connie Willis: Műsoron – egy jövőbeli moziban már száz filmet játszanak egy időben, de a mozi sokkal inkább szórakoztató komplexum, mint filmvetítőhely. A főhős lány itt találkozik újra az ex-barátjával, ahol a srác különös összeesküvés-elméletbe keveri őt. A novellában sokszor használják a zsivány szót a fiúra, valójában azonban semmi zsiványos nincs benne, és a jövőbeli filmcímek burjánzása is kissé fárasztó, ezzel együtt a sztori jó, különleges és izgalmas (4).
Patrick Rothfuss: Ménkűfa – ez a falusi zsiványság színtiszta esszenciája. Aki ismeri a szerző regényeit, annak Bast, a főszereplő már ismerős lesz, de enélkül is élvezetes a történet. Bast gyerekekkel üzletel, elkapja az összes lányt és asszonyt a faluból, miközben mindenki félkegyelműnek tartja, és csak a történet végén derül ki, hogy jó vagy rossz zsivány egyáltalán… (4).
George R. R. Martin: A tékozló herceg – sajnos a kötet híres szerkesztője a saját részét pont elrontotta azzal, hogy dögunalmas összefoglaló leírást közöl Daemon Targaryen életéről. Még bőven a Trónok harca, sőt bőven Dunk és Egg kora előtt járunk, a Targaryen család tagjai sárkányokon repkednek és egymás között házasodnak… Az életrajz össze-vissza sorolja a család tagjait, de egyrészt követhetetlen, hogy ki kicsoda, másrészt ha sikerül követni, akkor sincs semmi poénja az egésznek, a Westerosban szokásos módon szerelmesek, irigyek és ölik egymást (2).
Az egész kötet ezzel az utolsó novellával van reklámozva, pedig emiatt pont kár lenne megvenni – a nyomozós novellák miatt érdemes, esetleg ízlés szerint a tolvajos, varázslós történetek miatt. Nyolcszáz oldalnyi tömény, jól szerkesztett zsiványság, könyvmolyoknak hosszú-hosszú ideig kellemes elfoglaltság.
George R. R. Martin és Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok (antológia)
Fumax Kiadó, 2015.