Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei, 1. rész)

Böszörményi Gyula: Leányrablás BudapestenNépszerű lett a századelő a krimiszerzők körében: Benedek Szabolcs Vérgróf-sorozata és Baráth Katalin Dávid Veron-sorozata is ebben az időszakban játszódik. Böszörményi könyve abban is hasonlít rájuk, hogy hangsúlyosan Budapest a helyszíne csakúgy, mint a Vérgróf-sorozat első részének, és egy fiatal nő a főszereplő, mint a Dávid Veron-sorozat összes részében…

A történet szerint 1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek alkalmából Budapestre érkezett, tizenhat éves Hangay Emmát elrabolják. Négy évvel később a családtagjai egy titokzatos táviratot kapnak tőle, amelynek nyomán az akkor tizenhét éves húga, Mili is Budapestre utazik, hogy megkeresse őt. A könyvben párhuzamosan fut a két szál: Emma elrablása, szökése és az ezt követő kalandjai az egyik történetszál, a másik pedig ahogy a húga négy évvel később egy kalandvágyó nyomozó segítségével megpróbál a nyomára akadni.

A könyvet azonban sokáig nem a nyomozás, hanem az tölti ki, hogy a szerző a korabeli Budapestet és a lakóit bemutassa. A két lány számtalan helyen megfordul: egy polgári lakásban egy tisztességbe belebolondult özvegynél, a nyomozó báró elegáns villájában, egy vándorcirkusznál, a rendőrségen, a bolondokházában… A szerző érezhetően rengeteg kutatást végzett, hogy az adott kort és a korabeli embereket megismerje, és számtalan valóban élt személyt keltett életre. Mindezek hangulatossá, sőt hitelessé teszik a regényt, bár néha túlságosan elvész a részletekben ahelyett, hogy a történet haladna előre. Például amikor Mili, a kisebbik lány felébred és lemegy a grófékkal reggelizni, a szerző két teljes oldalon keresztül ismerteti az ebédlő berendezését, szobrokkal, képekkel és poharakkal a szekrényen. De hasonlóképpen meg kell ismernünk az Ambrózy-villa pontos felépítését, emeletekkel és helységekkel minden irányban – impresszív ez a tudás, csak kissé fárasztó, mert Emma sorsához egy centivel sem jutunk tőle közelebb.

Hasonlóan nagy hangsúlyt kap a történetben a nők elnyomása, Milit ugyanis senki nem veszi komolyan. Akkoriban a nőket mindenki butának tartotta, a nyomozást vezető Ambrózy báró különösen, így végig szórakoztató összecsapások tarkítják a Milivel közös nyomozásukat.

A leíró részletek és a feminista szólamok között viszont egy izgalmas krimi bújik meg: a nagyobbik lányt elrabolják, de elszökik, majd egy vándorcirkuszhoz csapódik, ahol elrejtőzhet a rosszakarói elől – egy ideig… A kisebbik lány pedig számtalan kalandon verekszi át magát az egyébként nagyon is érdekes korabeli Budapesten, mire a báró segítségével valódi nyomokra lel.

A kötetnek két nagy hibája van, az első, hogy a könyv végén nem derül ki, ki a gyilkos… A borító is jelzi, hogy Ambrózy báró esetei közül ez csak az első – de arról nem volt szó, hogy ez sem fejeződik be! Kiderül egy titok a lányok családjáról, ami sok mindent megmagyaráz, de hogy ki a gyilkos, arról a könyv végén fogalmunk sincs – elég kínos így lezárni egy krimit. A másik hiba, hogy a borítón a rózsaszín ruhás nő, lila háttér előtt egyértelműen romantikus regényt ígér, holott romantikáról szó sincs, ez egy századelős krimi gyilkosságokkal, merész kalandokkal és nyomozással. Azoknak ajánlom, akiknek a korábbi magyar történelmi krimik, akár a Vérgróf-sorozat első része vagy bármelyik Dávid Veron-kötet bejött, nekik ez is tetszeni fog.

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei, 1. rész)
Könyvmolyképző Kiadó, 2014.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..