David Baldacci: A nulladik nap

David Baldacci: A nulladik napDavid Baldacci a világ egyik legnépszerűbb thrillerszerzője, regényei sorra a bestseller listák elejére kerülnek. Az Európa Kiadó gondozásában ez már a huszadik regénye, amely se többet, se kevesebbet nem ígér elődeinél: egy Isten háta mögötti nyugat-virginiai bányászvárosban történt brutális gyilkosságsorozat körül bonyolódik a cselekmény.

A regény főhőse John Puller nyomozó, háborús veterán, a Katonai Nyomozó Hivatal legjobb munkatársa, aki megjárta többször Irakot és Afganisztánt, meg is sérült, és volt, hogy személyes bátorságával mentette meg emberei életét. A történetünk idején a harmincas évei vége felé jár, egyedül él, csak a hadsereg van neki, meg persze Dezertőr, a macskája.

A cselekmény helyszíne egy szegény nyugat-virginiai bányászváros, Drake. A település szebb napokat látott, de már csak a hatalmas kiterjedésű és tetemes környezeti károkat okozó külszíni művelésű bányák biztosítanak munkalehetőséget, amelyekhez kapcsolódóan folyamatos robbanások rázzák meg a környéket, és gigászi gépek komplett hegyeket hordanak el. A szerző ezt a várost roppant érzékletesen írja le, átéljük nyomasztó hangulatát, valósággal olyan, mintha mi is lepukkant utcáit taposnánk, romos negyedeit járnánk. Ebben a városban találja a postás egyik nap holtan Mathew Reynolds ezredest, aki a Pentagonban dolgozott a Katonai Hírszerzésénél. Az ezredes nem egyedül halt meg: a gyilkosok egész családját kiirtották. Mivel az ügyet nem kívánják nagydobra verni, John Pullert egyedül küldik a helyszínre, hogy lefolytassa a nyomozást, melyben egyetlen segítsége a helyi rendőr, Samantha Cole őrmester.

Ahogy az várható is, nem mennek simán a dolgok: újabb hullák kerülnek elő; Puller érkezésének éjszakáján megölik a helyszín biztosítására ott maradt rendőrt, valamint az utca túloldalán, a pont szemközt lévő házból is két holttest kerül elő. Annak a háznak a pincéjében droglaborra bukkannak, így végképp nem lehet tudni, hogy ki volt a célpont, és kivel végeztek a tettesek csupán azért, mert látott valamit. Ráadásul több alkalommal Pullerel szemben is merényletet kísérelnek meg, amiből azt a következtetést vonja le, hogy a nyomozása jó úton halad, valamilyen érzékeny pontra tapinthatott. A kérdés, hogy kiére: Cole és Puller vizsgálja Reynolds ezredes hátterét csakúgy, mint a szemközt lakó áldozatokét, de bekerül a képbe a várost uraló Trent Bányavállalat és annak feje, a dúsgazdag, de jelenleg állítólag anyagi gondokkal küzdő bányamogul is, aki mellesleg Samantha Cole sógora. Ahogy Puller egyik hamis nyomtól a másikig halad, lassan világossá válik számára, hogy a kisvárosban senki és semmi nem az, aminek látszik: a gyilkosságsorozat szálai messze túlmutatnak Nyugat-Virginián, és a háttérben egy globális szintű összeesküvés sejlik fel.

A könyv pörgős, fordulatos cselekménnyel bír, de a szerző a közhelyhalmozáson sajnos képtelen túljutni: sem a karakterek, sem a történet nem rendelkezik túl sok eredetiséggel. Puller például igazi háborús hős, de emellett furfangos is, ő a legjobb nyomozó, a legjobb verekedő, a legjobb céllövő, neki a legjobbak a reflexei, ő a legjobb megfigyelő, de boldogul a laborban, ért a bombákhoz és percek alatt ki tud nyitni bármilyen páncélszekrényt. Emellett káros szenvedélyektől mentes, kibírja kevés alvással is, mindig teljesíti a kapott parancsot, lojális, sőt a kötelességére hivatkozva egy alkalommal még társát, a rendőrnőt is visszautasítja. Merthogy természetesen a két főszereplő között gyengéd érzelmek kezdenek szövődni… Emellett szó esik afgán terroristákról, atombombával való visszaélésről, vagyis széles a spektrum, amit Baldacci bejár: a könyv nem okoz majd csalódást a bűnügyi thrillerek kedvelőinek, katartikus élményt azonban ne várjunk el.

David Baldacci. A nulladik nap.
Európa Könyvkiadó, 2015.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..