Stephen King: Rémálmok bazára

Stephen King: Rémálmok bazáraStephen King legújabb novelláira túlságosan rányomta a bélyegét, hogy a szerző öregszik: a legtöbb az öregkor kellemetlenségeiről vagy az elmúlásról szól. De nem horrorisztikusan, hanem csendben és szomorúan: a történetei hozzá méltatlanul laposak és fantáziátlanok, a jó ötletek hiányán pedig a szerző letisztult, amúgy kitűnő stílusa sem segít.

King persze régóta ilyen hullámzó színvonalon ír, egy-egy gyengébb könyve után simán lehet, hogy a következő kitűnően sikerül. Ebben a kötetben is ugyanígy változik a történetek minősége, a kritikán aluli butaságokat bármikor követheti egy ötletes, ütős novella.

Az elsőben (A 81-es mérföldkőnél) például egy kissrác felfedező útra indul a város körül, és egy jó darabig nem történik tulajdonképpen semmi. Aztán egy parkolóba autósok érkeznek, és az egyik teherautó hamm, bekapja a másik autó sofőrjét… További autósok érkeznek, és a falánk teherautó mindenkit elkap és elfogyaszt, aki közel merészkedik hozzá, míg az elsőként megismert kissrác ki nem találja, hogyan lehet felrobbantani egy tükörrel…

A második novella (Prémium Harmónia) egy az egyben elolvasható a The New Yorker magazin weboldalán (angolul), de nem éri meg a fáradtságot: egy kövér nő bemegy a boltba, ahol szívrohamot kap és meghal. A férje sajnálkozik, a bolt dolgozói sajnálkoznak, majd megérkeznek a mentők és elviszik a holttestet – ennyi, a végén egy szánalmas poén. A harmadik egy emlékezetkihagyásos, vizeletét tartani nem tudó öregúrról szól, a negyedikben egy másik öregember árulja el élete nagy titkát az ügyvédjének, miközben megíratja vele a végrendeletét…

Az ötödik novella (Az a kis görény) King korábbi horror-regényeire emlékeztet, amelyekben valaki egész életében képtelen menekülni valami gonosz, kegyetlen dolog elől – nyomasztó, de olvastunk már tőle sokkal jobbat is. A hatodik rész (A kivégzés) egy akasztás a vadnyugaton, szintén poén nélkül, a hetedik pedig egy vers(!). Stephen Kingnek természetesen joga van kísérletezni a műfajokkal, nekem pedig jogom van ezt a részt elolvasás nélkül átugrani.

A nyolcadik rész (A morál) volt végre igazán érdekes: egy pap felkéri a házvezetőnőjét, hogy valami igazán gonoszat kövessen el a nevében. Végig rettegtem, mi fog történni, de a poén nagyszerű, és a tanulság is a végén.

A kilencedikben (Utóélet) a szerző elképzeli, mi várja majd a túlvilágon: egy asztal és egy hivatalnok, szomorú, hogy Stephen King az ő múltjával és fantáziájával ennyit tudott a témában összehozni.

Az Ur egy Amazon Kindle-reklám, Kinget felkérte a megírására a cég. Ugyanakkor láthatóan nem muszájból írta, hanem mert támadt egy valóban klassz ötlete – ezt is érdemes elolvasni.

Herman Wouk még él – két szerencsétlen, kövér nő és a gyerekeik kocsikáznak, két öreg költő pedig piknik közben, egy újsághír kapcsán rácsodálkozik arra, hogy Herman Wouk még él és alkot…

Gyengélkedik – ez volt az első, ami igazán beütött: egy pasas kutyát sétáltat, aztán dolgozni megy, és az olvasó nem gyanakszik semmire. Aztán bumm, végre egy megdöbbentő, homlokra csapós, és egyszerre borzasztó fordulat – ez volt a legjobb történet a kötetben.

Blokád Billy – egy novella King baseball iránti rajongásáról, a végén egy kiszámítható fordulattal. Miszter Cukifalat – öregemberek az öregek otthonában, akik meglátják a halált… Tommy – megint egy vers… A kínok zöld istenkéje – egy balesetet szenvedett férfi azt hiszi, hogy mert gazdag, nem kell szenvednie a gyógyulás érdekében… Az a busz egy másik világ – egy pasas egy taxiból meglátja, ahogy a szomszédos buszon egy férfi meggyilkol egy nőt… Stephen King igazán megválogathatná, melyik ötleteiből ír ténylegesen novellát (vagy utána melyiket publikálja).

Gyászjelentések – ez végre ismét egy jó sztori, fiatal újságírókról szól egy internetes botránymagazinnál, akik belekeverednek egy halálos rejtélybe. Csak a poén gyenge a végén, mert nem hogy fokozná az olvasó hangulatát, hanem ellenkezőleg, minden feszültséget kiöl belőle…

Részeg tűzijáték – a kötet végére hagyta King a jó sztorikat: egy tó két szemközti partján két család abban versenyez, ki tud nagyobb tűzijátékot és robbantást csinálni július 4-én. A verseny természetesen elfajul és végig szakadni lehet a röhögéstől.

Nyári mennydörgés – nukleáris apokalipszis után vagyunk, két férfi és egy kutya maradt életben, de ők is hamarosan meghalnak…

King minden novella elé rövid bevezetőt írt arról, hogyan találta ki az adott történetet. Egyes kritikusok szerint ezek a kis bevezetők még jobbak, mint maguk a novellák – de ez nem igaz, mert a bevezetők is unalmasak és a novellák is. Félkövér betűkkel jeleztem, melyek sikerültek jól – óriási csalódás, hogy húsz novellából csak ötöt érdemes egyáltalán elolvasni.

Stephen King: Rémálmok bazára
Európa Kiadó, 2015.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.