Karl Ove Knausgård: Játék – Harcom 3.

Karl Ove Knausgard: Játék - Harcom 3.A gigantikus regényfolyam harmadik kötete az író gyermekkorába kalauzol el bennünket. Azok számára, akik olvasták az első két kötetet, nem lesz meglepetés, hogy a szerző leplezetlen feltárulkozással beszél a gyermekkoráról és azokról a dolgokról, melyek akkoriban foglalkoztatták.

A regényfolyam első kötete volt a Halál, ami egyfajta nyitányként is fölfogható, ahol minden szereplő megjelenik, beköszön, de két fő cselekményszála van: az egyik a Kristiansand közelében eltöltött kamaszkor; a másik pedig az apa halála. A ciklus második darabja a Szerelem, melyben a szerző a második feleségéhez és három gyermeke anyjához fűződő kapcsolatáról és a gyermeknevelés nyűgjeiről vall. A Játék története ott kezdődik, hogy egy fiatal házaspár két kisgyerekkel megérkezik új otthonába, a dél-norvég tengerparton található Tromøya szigetére, ahol egy új telepen épült új házban fognak lakni. Mindketten 24 évesek, nagyobb fiuk (Yngve) 4 és fél éves, a kisebbik (Karl Ove) mindössze 8 hónapos. Még előttük az élet, a saját munka, saját ház, saját gyerekek. De mindez valóban az övék? – teszi fel a kérdést az író, hogy máris megeresszen egy, a történetbe épített néhány oldalas esszébetétet a második világháború utáni norvég társadalom átalakulásáról. Ezek az esszébetétek is ismérvei a Harcom könyveknek, amikor a szerző egy-egy konkrét eset kapcsán, de attól elemelkedve, teoretikus síkon jár körbe egy kérdést.

A ciklus műfaja egyébként autofikció, ahol az alkotás tárgya a leghétköznapibb valóság. Az autofikció tárgya önmagát értelmezi, s így a befogadó könnyen ráismer, olyan szemléletes életpéldával találkozik, mely már a saját életében is jó eséllyel megesett. Mindenkinek van olyan tapasztalata, hogy egy íz, egy illat, egy hűvös hajnal, vagy borongós füstös este hangulata visszarepíti egy pillanatra a saját múltjába, s újra átéli az érzés által kiváltott emléket. Knausgård esetében ilyen például a Clorox tisztítószer szaga, ami visszaviszi a gyerekkorába, a hetvenes évekbe.

Karl Ovénak természetesen nincsenek emlékei az első éveiről, azokat röviden lerendezi egy fénykép vagy egy mások által elmondott történet alapján. De azon már hosszabban elmereng, hogy melyik lehet az első, legrégebbi saját emléke. Amikor aztán élesbe fordul a történet, akkor már az első iskolaévet megelőző nyáron vagyunk. A telepen élő, Karl Ovéval egyidős és vele bandázó gyerekek már nem hisznek a vízi szörnyekben, manókban, trollokban, de a szellemekben és kísértetekben igen, abban pedig végképp senki sem kételkedik, hogy a szivárvány végén kincs található. Ahogy az előző részekben, itt is igen aprólékosak, pontosak a leírások, mi is ott ülünk az elbeszélővel és a mindig mindenhova késve induló, szétszórt anyjával a kocsiban, amikor már az első iskolai napról elkésnek…

Ott vagyunk a szerzővel az iskolapadban, csavargás közben, kisebb csínyek elkövetése alkalmával, az első, bénán alakuló csajozásokkor, nyaralásokkor, s persze együtt rettegünk vele otthon, mert hiába a norvég középosztálybeli jólét, ha a gyerek életének origója az autoriter apa, aki folyton fegyelmez, büntet, terrorizál. Mert akárcsak az első kötetnek, ennek is a zsarnoki apa az igazi főszereplője. Karl Ove fekszik az ágyán és hallja apja lépteit a lépcsőn, és fél, retteg: nehogy ide jöjjön, majd a megkönnyebbülés, hogy befordult a nappali vagy a konyha irányába. Később nehéz szívvel lép be a konyhába, mert vacsoraidő van, és apa már ott ül, ránéz és megkönnyebbül: apának ma jó hangulata van. Persze ez nem jelent semmit, mert apa kérdez, és egy rossz válasz után azonnal elszabadulhat a pokol. Karl Ove és a bátyja, Yngve saját technikát dolgoznak ki a közös étkezésekre: nem nézik, hogy hideg vagy meleg-e az étel, sok-e vagy kevés, finom-e vagy kevésbé ízletes, hanem gépiesen, rágás nélkül magukba lapátolják, megtörlik a szájukat, megköszönik az ételt és sebesen kotródnak el az asztaltól, egyetlen céljuk, hogy minél kevesebbre redukálják az apával egy légtérben eltöltött percek számát. Knausgård azt írja, amikor ő lett apa, az volt az egyetlen célja, hogy a gyerekei majd ne féljenek tőle. És később, amikor belépett a szobába, ahol a gyerekei játszottak vagy tévét néztek és azok észre se vették, hogy ő bejött, akkor hatalmas megelégedettség lett rajta úrrá.

A Játék tehát Knausgård általános iskolás éveinek és a rettegett apa árnyékában töltött gyermekkorának krónikája, Tromøyán, a könnyek, a szerelmek és az első traumák szigetén. Attól fogva, hogy a család megérkezik a szigetre, egészen addig, hogy elköltöznek, tovább állnak onnan, mert apa egy kristiansandi gimnáziumban kap állást, vagyis a Játék tulajdonképpen ott ér véget, ahol a Halál kezdődik.

A leghétköznapibb élet leghétköznapibb pillanatait felelevenítő autofikciós munka a harmadik kötet, amely aprólékos, részletező, esszébetétekkel gazdagon tarkított olvasmány. A könyvnek ez alapján kimondottan nehéznek illene lennie, de meglepő módon mégsem az, sőt letehetetlen, mert az ő történetein keresztül önmagunk életének mozzanataira eszmélhetünk.

Karl Ove Knausgård: Játék – Harcom 3.
Magvető Kiadó, 2018.

1 comment for “Karl Ove Knausgård: Játék – Harcom 3.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .