Van önnek problémája az idővel úgy általában? Rossz az, ahogy a múltra vagy a jövőre gondol, illetve ahogy a jelenben viselkedik? Ezekhez hasonló kérdéseket nehéz ilyen általánosan megválaszolni, ezért érdemes is rögtön elvégezni a szerzők által készített, és a könyvben magyarul is benne levő időperspektíva-tesztet. A könyvre Önnek akkor van szüksége, ha azon rossz eredményeket ér el a feltüntetett ideálishoz képest.
“Hogyan viselkedjünk a munkatársainkkal?” – ez lett volna a helyes címe a kötetnek, mert az eredeti meglehetősen félrevezető. Az ember ugyanis nem hazudik a laptopjának, ellenkezőleg, ráadásul a könyvben egyetlen szó sincs olyan esetről, amikor valaki a saját laptopját használta volna. Nem baj, ha egy könyv címe hatásvadász, de ha közben félrevezető, a leendő olvasókat csalódás érheti.
Steve Jobs életrajzi kötete kellemes meglepetést okozott: nem elfogult, nem esik túlzásokba, szórakoztató, valamint pontosan kiderül belőle, milyen vezető és milyen ember volt.
Steve Jobs’ biography was a great surprise: it is not prejudiced, there aren’t too many overstatements, but rather entertaining, and it revealed exactly, what a leader and what a man he was.
This is a typical American management-book. It has a message, but it’s too simple and too short to write a whole book about it. Maybe an article would have been more appropriate. So the author writes every little things minimum three times almost by the same words, talks about the past, and mentions far too much irrelevant facts. OK, it’s just the style, apart from that the message would be great. But no, the message is only a tag, a short word for three well known psychological term: independence, professionalism and purposefulness. If an employee happened to have this...
Egy tipikus amerikai menedzsment-könyv. Szól valamiről, ami azonban túl egyszerű és rövid is ahhoz, hogy könyvet írjunk róla. Talán újságcikknek jó lett volna. Úgyhogy a szerző minden apróságot legalább háromszor a szánkba rág majdnem ugyanazokkal a szavakkal, és rengeteget ír a múltról és más, irreleváns témákról. OK, ez csak a stílus, maga a téma ettől még lehetne érdekes. De nem, az üzenet csak egy címke, egy rövidke név három jól ismert pszichológiai kifejezésnek, melyek a függetlenség, a professzionalitás és a kitűzött cél. Ha egy irodában ez a három adott egy munkavállaló számára, az motiváltabb lesz. Nagyszerű! De ezt eddig...
A könyv azt tárgyalja, hogy a nagy hatalmú és/vagy gazdag emberek hogyan kívánnak épületek formájában emléket állítani maguknak, illetve hogyan támogatja egymást a hatalom és az építészet. Milyen épületeket építtetett Hitler, Sztálin, avagy Nixon, Bush és Bill Clinton, mindez mit árul el róluk, illetve mit árul el a nekik dolgozó építészekről. A megbízók és az építészek viszonyát a szerző sajnos elsősorban az építészek oldaláról vizsgálja, az ő életrajzukat, személyiségüket és motivációikat mutatja be részletesen, ami egy építész számára biztosan nagyon érdekes, de engem a politikusok oldala érdekelt volna jobban. A könyv legnagyobb része az épületek (vagy azok terveinek) bemutatásából...
