Nicholas Oldland három könyvből álló sorozata remek esti olvasmány, a három és fél éves ikerpárom imádja a könyvbéli kedves és vicces szereplőket, visszatérő esti vendégeink lettek a hód, a szarvas és a medve is.
Már a kötetek címéből is látható, hogy a szerző egy-egy állatot emberi tulajdonságokkal ruházott fel és ezek köré szövi a rövid, de tanulságos történeteket. Ha a főszereplő valamilyen rossz tulajdonsággal rendelkezik, akkor irányt mutat, mit kell tennie ahhoz, hogy meg tudjon változni, javítani tudjon a viselkedésén. Ha a főszereplőnek valamilyen jó tulajdonsága van, akkor a mese azt mutatja meg, milyen örömet tud szerezni ezzel a környezetének és hogyan tudja megőrizni a jóságát. Mindezt egész oldalas, színes, humoros illusztrációkkal, visszatérő kis mellékszereplőkkel.
A hebrencs hód esetében egy kis hódot ismerhetünk meg, aki csak rág és rág, miközben nincs tekintettel a környezetére, kapkod, nem figyel oda, majd egy napon kórházba kerül, ami ráébreszti hősünket, hogy változásokra van szüksége. A jámbor jávorszarvas egy kedves, de félénk karakter, akit pont a jámborsága sodor egy kihívásokkal teli, új környezetbe. Kezdeti félelmét legyőzve új kalandokba keveredik és barátra is talál, és rájön, hogy bár a változás soha nem egyszerű, de sok új és jó dolgot is magával hozhat. A mi kedvencünk a családban pedig a melegszívű medve, aki mindenkit megölel és megszeretget, egyben emlékeztet az esti kis plüssmackóra, akit a gyerekek magukhoz ölelnek, így még jobban tudnak a könyvbeli medvével is azonosulni.
A kisebb gyermekekben a színes, humoros képek sok kérdést generálnak, olvasás közben gyakran meg kell állni és magyarázatot adni, például hogy mi az a jóga és a zúzós zenekar, vagy hogy miért szeret a szarvas kenuzni… A kérdések megválaszolása során a szülő kreativitása is fejlődik, és rohanó világunkban érdemes is néha megállni, és elgondolkodni azon, miért ad egy hód virágot egy mackónak…
Nicholas Oldland: A hebrencs hód, A jámbor jávorszarvas, A melegszívű medve
Tessloff és Babilon Kiadó, 2013.