George R. R. Martin (szerk.): Égi ászok (Wild Cards-sorozat, 2. rész)

George R. R. Martin (szerk.): Égi ászok (Wild Cards, 2. rész)A második rész bonyolultabb, mint az első: három történetszál fut egymással párhuzamosan, amelyekbe rengeteg régi és új szereplő kapcsolódik be.

A fő történetszálban egy idegen létforma jelenik meg a Föld körül, és el akarja pusztítani az emberiséget. A hadsereg, ászok, mindenki felvonul ellene és rettentő harcok dúlnak, a könyvnek ezek a fejezetei világosak és drámaiak.

A másik történetszál egy szabadkőműves szektáról szól, akik nagy hatalommal rendelkeznek, gonoszak, és a földönkívüli ellenséget is ők hívták ide. Ezzel együtt sem derül ki pontosan, hogy a szekta pontosan mit szeretne: hogy az emberiség teljesen elpusztuljon? Vagy csak ők akarnak a világ urai lenni? Megannyi kérdés, ráadásul a szektás fejezetek sok durva, erőszakos jelenetet tartalmaznak, kínzás, szexuális erőszak és emberölés a tagok napi programja.

Azok a fejezetek viszont, amelyek nem a szektáról szólnak, érdekesek és hangulatosak. Jó újra találkozni az első részből már ismert ászokkal, Fortunatoval, Croyddal és a Teknőssel, mindhármukról fantáziadús, szórakoztató, jól megírt fejezetek szólnak. Az új szereplők is érdekesek, nagyon emberi történeteik vannak, még akkor is, ha szigorúan véve egyáltalán nem mindegyikük ember…

Megint más kérdés, hogy a könyv tempója borzasztó vontatott. George R. R. Martin a Teknős gyerekkorát, majd kamaszkori szerelmeit olyan lassan, ráérősen mesélgeti el, hogy mire a végére értem, már alig emlékeztem, hol tartottunk a többiekkel. Majd amikor még újabb történetszálként Tachion családja is beszáll a körforgásba, én teljesen elvesztettem a fonalat – maguk a fejezetek érthetők, csak az nem, hová fog ez a rengeteg kavarás kilyukadni. Az öregasszony a szatyorral például valami vagy megy valahová? Spolier: a három történetszál egyáltalán nem fog összekapcsolódni, egymástól függetlenül záródnak le a könyv végére. Spolier vége.

Én végül elolvastam a könyvet másodszor is, és másodszorra sokkal élvezetesebb volt, mert már értettem a koncepciót és így jobban tudtam a sorozat erősségére, a személyes kis történetekre koncentrálni: ahogy Fortunato, a Teknős és még Modulember is szerelmes lesz, ahogy Jube éldegél Jokertown-ban, ahogy lazán, csendesen ismét Tachion válik mindenhol a kulcsemberré…

George R. R. Martin (szerk.): Égi ászok (Wild Cards, 2. rész)
Libri Kiadó, 2018.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.