Emma és Josh gyerekkoruk óta szomszédok és jó barátok voltak. Josh többet is akart ettől a kapcsolattól, de fél éve kosarat kapott. Azonban újra összehozza őket, amikor az America Online cégtől kapott CD-ROM-ot telepítve Emma a leendő Facebook-oldalán találja magát, a 15 évvel későbbi adatlapján. És egyáltalán nem tetszik neki, amit ott talál.
A történet 1996-ban játszódik, a betárcsázós internet és a Windows 95 korában. A történet tanulsága, hogy a jövőnk nincs kőbe vésve, mi alakítjuk az életünket. Emma talán túlságosan is megszállottan formája a jövőjét, látva a tettei következményeit. De miközben a jövőt próbálja tökéletesre alakítani, nem figyel a jelenre, pedig elég egy-két apróság és máris rengeteg minden megváltozik a jövőben. Josh lazábban kezeli a helyzetet, ő inkább érdekességnek tartja és nem görcsöl rá, hogy tökéletes jövőt alakítson ki magának. A későbbiekben a konfliktust is ez okozza közöttük.
A mostani tizenévesek nem emlékezhetnek rá, de az idősebbeknek nosztalgikus arról olvasni, milyen volt az élet, amikor még csak néhány játék és más program futott a számítógépen, órákig töltődött be egy program, de akkor még ez is különlegesnek számított. A csőlabirintusos képernyőkímélő pedig valószínűleg mindenkinek ismerős lesz. Ebből az időszakból előrenézve Emmáéknak óriási a változás, pláne a Facebookra csöppenve, ahol ma egyesek azt is megosztják minden ismerősükkel, hogy mit reggeliztek és hogyan tudnak pózolni különböző helyszíneken. Aranyos, ahogy Emma megdöbben azon, hogy ő is miket írogat oda. Akaratlanul is eszünkbe jut a könyv olvasása közben, hogy mennyit változott a világ ez alatt a néhány év alatt.
A regény alapkoncepciója nagyon jó, érdekes mind a facebookos téma, mind a jövőbelátás kérdésének boncolgatása. Az írásmód gördülékeny, a könyv olvastatja magát, mégis valami hiányzik. Sok egyedi ötlet van a történetben, de azok nincsenek rendesen kidolgozva. A két kor közötti kontrasztra a számítógépek világán kívül is fektethettek volna nagyobb hangsúlyt a szerzők, úgy a könyv még érdekesebb lett volna. Így megmaradt egy könnyű, egyszer olvasható ifjúsági regénynek, ami azért a hibái ellenére is szerethető. Érdekes lehet a fiataloknak, hogy lássák, milyen volt Facebook nélkül élni, de ajánlom azoknak is, akik még emlékeznek rá, és csak egy kis nosztalgiára vágynak.
Jay Asher – Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk
Maxim Kiadó, 2012.