Kettő az egyben: mese és játék óra egyszerre, ahol a mesét felolvasva vagy attól függetlenül lehet az órát megismertetni a gyermekünkkel.
Peppa malac: Mennyi az idő?
Szerző: Szatmári Péter
Tom G. Palmer (szerk.): Az erkölcsös kapitalizmus
Ma, Magyarországon viszonylag nehéz kontextusba helyezni egy olyan esszé-gyűjteményt, ami a kapitalizmus erkölcsi fölényéről szól, ugyanakkor annál fontosabb, hogy ez a kötet egyáltalán elérhetővé vált.
Stephen King: Minden sötét, csillag sehol
Hasonló szerkezetű a könyv, mint A remény rabjai volt annak idején: négy, változó hosszúságú kisregény található benne. Különbség viszont, hogy a történetek hasonló témájúak, mindegyikben hétköznapi emberek követnek el gyilkosságot, és amint King maga is összefoglalja az utószóban: néha meglepő,…
Katarina Mazetti: Pingvinélet
Egy könnyed, romantikus, szolidan drámai történet különösebb meglepetések nélkül – aki az írónő előző köteteit (A pasi a szomszéd sír mellől, Családi sírbolt) kedvelte, most sem fog csalódni.
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló
A harmadik rész nem tetszett, de ez a negyedik jól sikerült, ez egy nagyszerű skandináv krimi a zsáner összes sajátos stílusjegyével.
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák
Szép és drámai könyv az írótól megszokott stílusban, tekintettel az afgán gyökerekre is, most azonban nagyszabású családtörténet helyett több kisebb, egymáshoz kapcsolódó sorsot mutat be, elsősorban a testvéri szeretetről.
Csáki Judit: Alföldi színháza
Ilyen, amikor egy kritikus rajongóvá válik: Csáki Judit nagyjából mindent nagyszerűnek tart, amit Alföldi igazgatóként csinált. A rajongás egyébként tökéletesen elfogadható attitűd – ha nem tévesztjük össze a kritikuséval, ráadásul Alföldi Nemzeti Színháza az objektív kritikát is elbírta volna.
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca – A felolvasók társasága
Mindig is furcsának tartottam azokat, akik misztifikálják a könyveket, mint tárgyakat. Ők a végtelenségig gyönyörködnek a szép borítóban, szeretik érezni a könyv súlyát, a papírlapok illatát, hallani a lapozás hangját. Azt a nyelvi közhelyet sem szeretem, amikor elvarázsolja, magával sodorja…
Charles Bukowski: Posta
Bukowski első regénye volt a Posta még 1971-ben, de már világosan látszik, mitől jó: a főszereplő bármilyen lecsúszott is, erkölcsileg magasabb szinten áll, mint a társai (a könyveiben, legalábbis), és mindig nagyon vicces.
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve
Érdekes módja a diktátorok megismerésének, kibeszélésének a gúny – kár, hogy a kicsúfolásuk ezúttal csak a bulvárlapok színvonalán sikerült.
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete (Lockwood & Co-sorozat, 1. rész)
Krimi és kísértettörténet egyben: a könyv olyan fiataloknak szól, akik már elég idősek halott emberek gonosz, bosszúálló szellemeinek kiirtásáról olvasni.
Steven Saylor: A holtak méltósága
Nagyszabású, történelmi és társadalmi tablót készített Saylor, ezúttal az ókori Róma helyett az 1880-as évekbeli amerikai Austinról, Texas állam fővárosáról. A valóban megtörtént sorozatgyilkosság elkövetőit annak idején nem találták meg, Saylor viszont a város bemutatása mellett a tettes kilétének is…
Kálmán Olga: Egyenes beszéd
A cím első olvasásra fantáziátlannak tűnik, valójában nagyon is pontos: a könyv kifejezetten a tévéműsorhoz kötődő történeteket tartalmaz. Alapvetően nem is rosszakat, de ha már Kálmán Olga könyvet írt, szórakoztató történeteknél többet vártam volna tőle.
Jussi Adler-Olsen: Palackposta
Ez a harmadik könyv a Q-ügyosztály munkájáról, ami azonban kevésbé a nyomozók, mint inkább a gyilkos és az áldozatok szélsőséges személyisége, valamit a köztük kialakuló harc miatt izgalmas.
John Scalzi: Zoë története (Vének háborúja-sorozat, 4. rész)
Három nagyszerű kötet után a negyedik részben sajnos visszaesett a Vének háborúja-sorozat színvonala: mégsem volt olyan jó ötlet az előző rész teljes történetét újra elmesélni Perry lánya, Zoë szempontjából is.
Robin Cook: Jótékony halál
A világot nem váltja meg, de azért magabiztosan hozza az elvárt színvonalat: Robin Cook harmincegyedik orvosi krimije is aktuális orvosi kérdések mentén megírt, izgalmas történet.
John Scalzi: Az utolsó gyarmat (Vének háborúja-sorozat, 3. rész)
John Perry, akit eredetileg vidéki amerikai öregemberként ismertünk meg, helyt állt már háborús hősként és az erkölcs bajnokaként is. A harmadik részben politikai téren mutathatja fel zseniális ötleteit – szüksége is lesz rá, miután az egész univerzum ellene fordul…
P. G. Wodehouse: Csirkék és szerelem
Újabb, magyar nyelven eddig kiadatlan regényét ismerhetjük meg a zseniális angol írónak a Cicero Könyvstúdió jóvoltából. A tavaly kiadott Ürgék, Szivarok és Pasasokhoz hasonlóan ez a könyv is a közepes Wodehouse-művek közé tartozik, mert nincs benne semmi különös: egy könnyed,…